Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Rendben vagyunk Dippold Pál, Magyar Hírlap, 2007. április 6. Ez mindig így van. A télbõl egyszer csak kirobban a tavasz, a szürke, nyirkos hidegbõl kék és zöld és aranyesõsárga meleg szelek lesznek. Megéled a föld. Mindig van. Mi meg úgy vagyunk jelen, hogy sose tudjuk, benne vagyunk-e a világban, vagy az van bennünk, hol a kint és hol a bent, kötéltáncolunk az idõben, a volt és a lesz, vagyunk a térben a fent és a lent között. A szívekben tavaszi örömök: már megint és még mindig itt vagyunk, élünk, lábunk a földön, szemünk az égen. Közben élünk. Elmondhatjuk, mi volt ezelõtt, beszélünk, hogy egyszer majd, amikor majd mi nem leszünk itt, a gyerekeink tovább tudják mondani a történeteinket. Így van ez rendjén, hiszen a gyerekeink úgy lettek belõlünk, ahogy a telekbõl a tavaszok, majd bennük is ott lesz a nyár és az õsz, aztán kezdõdik megint minden újra, körültekerik õket a történeteink, rájuk repülnek a tavaszi szavak, zsonganak körülöttük: emlékszel, mondják majd jövõre, tavaly a papa azt mondta, mindig van – mit is jelent ez? A rendrõl van szó, a teremtett világ rendjérõl, mondom, ha még itt leszek, ha meg már odaátról nézem õket, meglengettetem az orgona ágát, ami az örökkévaló rend jele. A kisfiú nekifeszítette hátát a hûvös bõrfotel támlájának, lesett a másik, a lába alatti fekete fotel mögül a szemközti falra, embernagyságú, félelmetes Krisztus volt a falikereszten, meggyötört arcán a töviskorona alól kifolyt vér meg-megcsillant az utcáról becsapó fényekben, a kisfiú mindig félt ezektõl az éjszakáktól, amikor vendégségbe jöttek keresztapjához, aki Budapest belvárosában lakott, és pap volt. Aztán hajnalban, amikor a fények széttörték az éjszakát, és elindultak a Kossuth Lajos utcai villamosok, elillant a szorongás. Krisztus arcán béke volt. Imre bácsi, fordult a kisfiú keresztapjához, miért nem haragszik, akit bántanak? A pap fel-alá suhogott a fekete reverendájában, elegáns, ideges mozgású holló a padlóviasz szagú könyvtárszobában, hát mert õ a Megváltó, aki elveszi a világ bûneit, aki annyira szeret téged, hogy meghalt érted. A kisfiú ezt nem értette, anyja kezébe kapaszkodott, rendben, megyünk már, mondta az asszony, megálltak még az Astoriánál a pályaudvar felé menet, ha majd nagy leszel, itt kitûnõ kávét adnak neked, intett a mama a rézzel szegett ablakok felé. Ötven évvel késõbb a valamikori kisfiú a Kossuth Lajos utca sarkánál állt, körülötte tömeg, az 1956-os forradalomra jöttek emlékezni, zászlók, szónokok, tapsok, de mindenkiben ott a félsz: lövések hangja a szomszédos utcákból, füst, le-lecsapó helikopter, itt megverhetnek-taposhatnak minket. A férfi egy fõváros melletti faluban élt, onnan jöttek ide a feleségével, mert azt látták délben a tévéhíradókban, hogy rohamrendõrök ütik-vágják az embereket, menjünk, mutassuk meg ezeknek, nem félünk. Nem a fenét, pörgette magában a gondolatot a férfi, a tömeg egyre jobban szorongatta õket, öregasszonyok nyomakodtak szembõl, vörös volt az arcuk, könnyeztek. Ne menjetek arra, kiabálták, ott lõnek, halottak vannak, gyalázat. A férfi feleségébe kapaszkodott, kifelé, mondta, a lövések egyre közelebbrõl szóltak, sûrû, fojtó füst borult rájuk, aztán sikerült elvergõdniük az Astoriához. A férfi nagyon kicsinek érezte magát, kitûnõ kávét adnak itt, fordult a feleségéhez. Megõrültél? – csattant rá az asszony, itt lõnek, tûnjünk el innen. Hát nem azért jöttünk ide, hogy megmutassuk, nem félünk? – kérdezett vissza a férfi, a tömeg újra meglódult, tolta, sodorta õket a Kossuth Lajos utcába, örvénylett az emberfolyó Imre bácsi háza elõtt, megéledt a múlt: a férfi körül ott forgott a fekete fotel, a hollóforma keresztapa, aki amúgy késõbb püspök lett és állambiztonsági tiszt, Gyurcsány, takarodj, zúgta az emberfolyó, mama arca is felvillant, a Zserbót se hagyjátok ki, intett, Gyurcsány, takarodj, átzúdultak az Erzsébet hídon, és a Duna túlpartján, amikor már kiszabadultak a szorításból, egy padon ülve a férfi azt mondta a feleségének: most már nem félek a töviskoronás Krisztustól. És elmondott mindent, ami abban az ötven évvel ezelõtti tavaszban volt. Értem, húzódott közelebb az asszony, szóval, meg kell bocsátanunk. Igen – válaszolt a férfi, béke kell. Még ezzel a hülye Gyurcsánnyal is, a rendõreivel is, a besúgó keresztapával is, mindenkivel meg kell békélnünk. Mert Krisztus arcán béke van, és meghalt értünk. De feltámadt, mondta a feleség ott, az õszi padon. Dippold Pál fõszerkesztõ-helyettes Rendben vagyunk, Magyar Hírlap, 2007. április 6.